Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)
I. Bevezetés
kon a megyei hatóság felügyelete alá tartoztak. 9 A XIX. században alakult mezővárosi és falusi céhek egyik jellemzője,hogy vegyes céhek alakítására kértek és kaptak privilégiumot. Úgy tűnik,hogy ez a korszak specifikus céhformája, elsősorban azokon a területeken, ahol a kézművesipar fellendülése a feudalizmus bomlásának időszakában megy végbe,és ahol a céh volt az egyedüli szervezeti keret arra, hogy biztosítsa a kézműveseknek a nem szabad lakosságnál kedvezőbb, privilegizált helyzetét. Az ország iparosodását nem a céhek gátolták. Más, országos ill. európai színtű gazdasági tényezők határozták meg a fejlődésnek ezt az útját, és ezen belül azt is, hogy a céhek a XIX. században is folytathatták fejlődésüket. 1® Úgy gondolom, hogy a céhek egyoldalú negatív beállítása az ipar fejlődésének akadályozásában, nem helyes. Pozitív jelenségnek ítélhető meg az,hogy a céhesedés folyamata a XIX.század első évtizedeiben elérte azokat a területeket is, ahol a lakosság szükségleti cikkeit, szerszámait távoli piacokon, kereskedők közvetítésével tudta beszerezni. így az ott élők kedvezőbb helyzetbe kerültek azáltal, hogy a helyi kézművesektől rendszeresen be tudták szerezni és javíttatni a számukra szükséges termékeket. Dolgozatom szűkebb anyagot ölel fel mint a Szabolcs megyei mezővárosi és falusi kézműipar története, hiszen számos iparágban nem alakult ki a céhes szervezet,a mezővárosi és falusi mesterek jelentős része mint házi iparos ill.parasztiparos működött. A háziipar és a paraszti ipar tárgyalását azonban nem tekintem feladatomnak. Szabolcs megye céheire vonatkozó adatokat talá9. EPER JESSY Géza 1967. 8. 10. BÁCSKAI Vera 1981. 8-9.