Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

madik vékát kapja. "Az egyháztanács átlátván a molnár móltányos kérését, ezennel a harmadik vékát úgy adja meg, hogy a további intézkedés az egyháztanács részére fenntartat! k. " 1808. március 30-án Esze János főgondnok előadja, hogy a molnár a Sziget nevű földből a múlt években használt helyet magának fenntartani óhajtja. "Határozatott, hogy mivel a molnárnak az elmúlt évben az árenda csak szívességből lett elengedve, mivel a múlt presbiteri Gyűlésen az egész sziget, mint faiskola helyiség oly szempontból lett 14 ft évi bérért átadva 3 évre, hogy ő azt felelősség mellett gondozza, oda az ő engedelme nélkül senki be ne léphessen, ezen oknál fogva egyháztanács kimondja, hogy sem a molnárnak, sem senkinek, Stiglic Károly tanítón kivül azon helyiséghez használati joga nincs." Egy év múlva lelkész-elnök terjeszti be, hogy az egyház molnárja a kevés kereset miatt nem képes megélni. "Határozat : az egyháztanács a molnár panaszát méltányolja, ugy kivánja fizetését javítani, hogy az év 9 hónapjában a keresetne* minden 3. vékát, továbbá • a másik három hónapban u.m. novemDer, december és január hónapokban pedig minden 4. vékát fogja kapni. A gondnok is beterjeszti, hogy a molnár égy kis földet kér. Az egyháztanács a kérést teljesiti, két vékás főidet ad haszonélvezeti jog cimén oly formában,hogy az adóját mindig a haszonélvező fogja fizetni. " A molnárok tehát egyre gyakrabban változnak. Oka ennek: munkabér, elégedetlenség. Nincs már olyan forgalom, mint az előző évtizedben. A bevett gyakorlat szerint a molnárok a jövedelem harmadáért dolgoztak. Az is lehetséges, hogy a molnárok nem találták meg számításukat, talán másmilyen okból; mindig panaszkodtak és többet-többet kéi— H4