Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

merül ekkor a malom rokkant állapota is.s azon körülmény, hogy ha új ágasokat nem helyeznek alá. a malom rombadől. Az egyháztanács ekkor határozati lag a városi kepviseilötestülethez fordult,hogy azok ágasok kiadását engedélyezzék. Az ágasok birtokában a gondnokok a malom helyrehozatalát haladéktalanul munkába vehették. A malom fundusainak felújítása után ismét György Károly a molnár,bár személye mindig gondot okozott. Valószínűnek látszik, hogy György Károly molnársága azért került megint előtérbe, mert nem volt más. A malmokat teljesen fel kellett volna újítani, erre azonban elegendő anyagi erő már nem volt. Csak apránként, lépésről lépésre haladhattak előre. Ebber» a helyzetben, a jobbrafordulást várva, meg kellett elégedni a már nem egyszer elmarasztalt molnárral is. 1885. február 8-án az egyház gondnoka megkérdezte a népet, pontosabban véleményadásra kérte fel, hogy György Károlyt megtartsák-e továbbra is az egyház molnárjának? '"Az egyhaztanács hosszabb vita után határozta, hogy a jelenlegi molnár György Károlyra van ugyan kifogása a malom kezelését illetően, de ezt miután felesketve nem volt, jelenleg mellőzni nem tudja, de figyelmezteti, hogy azon esetben, ha nagyobb gondot fordít a malomra, még egy évre meghagyja, mit György Károly megígérvén, állásában meghagyatott." Az 1880-as évekre a malmok a szétesés állapotába kerültek, de a2. egyház még perspektívát lát üzemeltetésükben, ezért felújíttatja azokat. Míg 1882-ben a malmok megrokkant alsó részét új ágasokkal állítatták helyre, 1885ben a tetőt kell zsindelyezni. 1885. október 14-én jelenti a gondnok az egyházta- • nácsnak, hogy az egyház malma befedéséhez a szükséges a— nyagot beszerezte. Kérte továbbá, hogy a szükséges költ82