Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

A gondnok által beterjesztett egyetlen évi kimutatásból, valamint a többiekből is nemcsak az tűnik ki,hogy a 60-as években az eklézsia malmai fénykorukat élték, de az is,hogy e nehéz időkben a lakosság mindig hozzá tudott jutni a mindennapi kenyérszükségletéhez, mert az összegyűlt életből mindenkinek jutott, akár hitelbe is. Vannak adatok arra, hogy szegényebb családok hitelbe vittek el egy fél véka kétszerest, tengerit vagy kását. A 70-es években sok minden változott. 1872. december 7-én az egyháztanács ülésezett. Ezen az ülésen a malmokba begyült éleunemű árát is meghatározták. E szerint az egyházgondnoknak és a malmok felügyelőjének a következőképpen kellett eladni az összegyűlt életet: Tisztabúza ára: 12 ft Kétszeres ára: 10 ft A kása vékája: 3 ft A tengeri ára: 7 ft 1873. október 5-én az egyház két harangozója azzal a kéréssel fordult az egyháztanácshoz,hogy a sok harangpzás miatt sok munkát nem teljesíthettek, ezért kérik, hogy az egyház segítse őket valami gabonaneművel. 'A kérés jogosultságát átlátván az egyháztanács, az egyház malmaiból két-két véka életet rendel.mindegyiknek. Az egyháztanács e jóságát az illetők megköszönik.~ 1874.augusztus 8-án kelt beadványában György Károly, az egyház malmában levő molnármester "kéri az egyháztanács előtt, hogy az eddigi 3 véka mérés adassék meg neki, okul hozván fel szegénységét. Az egyháztanács által határoztatott, minthogy ezután a malomnak több keresete lesz. mivel már uj kenyeret ért a lakosság - tekintve az eddigi nyomorúságos időt, tovább meg nem adhatja, mivel az egyháznak is 80 ;

" ; ••;