Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

gyümölcs. Tehát ebben az aszalóházban 5 emelet magasságban 32 aszalókas fért be. 30 db kas felfért a rudakra, 2 kast pedig a bejárati ajtó közelében helyeztek el. Az aszalókasokat is mind a 32-ó't maga Hegyi József készítette házilag. Ez úgy történt, hogy szekérrel kiment a Tiszához, Tivadar alá a Szegbe. Ott volt sok gyú'rűfa. Ebből annyit vágott, amennyi neki szükséges volt. Felrakta a szekérre,majd hozzáfogott szintén a Tisza-parton található ficfavesszők vágásához. Ha szekérrel mentem - mondja -, akkor 3-4 kévét is levágtam és haza tudtam hozni. Itthon egy jó hétig vártunk, hogy a vessző fonnyadjon és akkor hozzákezdtem én magam kötni a kast. Ez úgy történt, hogy minden kasnak, amilyen méretben akartam, készítettem - először két-két puhafából, vagy keményfából, amilyen volt — létraszerű keretet. Ezt a keretet kifúrtam és ahány lyuk volt rajta, annyi gyűrűfapálcát dugtam bele. A végén lebiztosítottam, mert különben kiszáradhatott volna. Azután a gyűrűfát - mert mi tarpaiak csak ezt szerettük - befontam a fonnyadt ficfavesszővel és kész volt az aszalókas.Ezt igen minden tarpai szilvásgazda meg tudta csinálni. Aszalókasra nagy szükség volt. Leleményességünk aztán kitaláltatta velünk. Az aszalókasra rakták a szép, egészséges gyümölcsöket. Ám ennek is rendje volt. Az egészséges szilvákat is meg kellett mosni, kitenni a napra, aztán lehetett csak a kasokba rakni. De nem akárhogy. Nem össze-vissza,nem egymásrahányva, hanem szép rendben egymás mellé rakva. Lehetőleg úgy kellett rakni, hogy a sorok között bizonyos távolság legyen, hogy szépen aszalódjanak. Ez is fegyelmezett munkát igényelt. Nem lehetett mindenkire bízni. Amilyen a munka, olyan a portéka! — járta a mondás. Az aszalás folyamata hetekig is eltartott. Függött 53