Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

sehol ! De ha még viselő lenne, nem bántana annyira. *" Majd jóval később az egyik gyerek elment a budiba és ott volt mind a két csizma a kapcával együtt. Ezt nem tehette senki más, csak az, akit otthagytam. Az anyósom bejárt az egyik gazdáékhoz —folytatta tovább - és azt mondta nekem, hogy gyertek el este egy kicsit segíteni kavarni. De mi nem akartunk menni a férjemmel, mért a gazdáék nagyon fösvények voltak. Na majd Sz. . . Mariska mégis csak rábeszélt, hogy menjünk már el egy kicsit. Mikor odamentünk, az anyósom azt mondta: "Maradjatok itt, éjfére kifől és a gazdaasszony nagy ellátást fog nektek adni!" Kíváncsiak voltunk erre a nagy ellátásra és ottmaradtunk. De mire ki kellett szedni a lekvárt, az anyósom beteg lett és elküldtük haza, majd mi elvégezzük már a többit. Meg is öregedett a lekvár, kiszedtük, megmosogattuk és kaptuk is a nagy ellátást. Egy olyan 3 literes lábas csirkehús pirosra vót sütve,mi jól is laktunk belőle és elmentünk haza. Otthon elmondtam az anyósomnak, hogy milyen nagy ellátást kaptunk. Erre ő nagyot sóhajtva így szólt: "Gyermekem, csak nem valóság ez?" Döglött csirkét pucolt meg, és azt sütötte meg nékünk. Szerencsére nem lett semmi bajunk, de undorbetegség kínzott bennünket egy hétig. Hát ilyenek is történtek. De az is megtörtént, hogy a legények maguk faragtak nótákat. Ez úgy történt, hogy egy dallam szövegét elmásították. Ez olyan esetekben történt, amikor valakit észrevettek, hogy a tilosban jár. Ilyenkor még tettek is hozzá, ha nem is egészen így töx— tént, de feltétlen volt alapja. Ilyen nóta volt ez is: Egyszer esik esztendőben karácsony Fi lep Áron átesett a palánkon Favilla, fakanál, cintányér Bizony Isten meghalok a babámért. 43