Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

A Tisza-folyó, míg szabályozva nem volt, míg töltést nem készítettek, a maga szeszélyes módján alakította a tarpai határt. Nincsenek adataink arról, hogy kik és hogyan kezdték meg a gyümölcsösök telepítését. Vannak, akik azt állítják, hogy eleink tudatosan ismerték fel ezt a lehetőséget és szép gyümölcsös létrehozásán munkálkodtak. Ez nagyon tetszetős feltételezésnek látszik, de szerintem ezek a gyümölcsösök a természet szerencsés adományai voltak a tiszaháti embernek. Feltételezésem szerint a Tiszafolyó Árterében és a töltés kőzött található gyümölcsös valamikor érintetlen ősiségben, csaknem félvad állapotban maradt reánk. Gazdaságföldrajzi szempontból is összefüggő egészet alkotnak. Az Árpád utcán CTóhát) ma is van egy kert, amely magán hordozza ezt a félvad, ősiség jegyeit. Ebbe a kertbe talán egyetlen fát sem ültettek, mégis mindenféle megtalálható benne. (Tölgy,juhar,szilva,dió stb. ) Valamikor itt folyt a Tisza , de a varjak is elhullajtották a magvakat, melyek aztán maguktól kikeltek és felnőttek . A Tisza-folyó árterében és a töltés között ma is több kilométer hosszúságban megvan ez az egységes gyümölcsös. Ennek a gyümölcsösnek zöme az u.n. nemtudom szilvafa, de megtalálható benne a besztercei szilvafa és a dió is. Ezt a területet a tarpai ember Szegnek nevezi. A továbbiakban tehát erről a külterületen levő,nagykiterjedésű gyümölcsösről lesz szó, amely évszázadokon át az itt élő embereknek megélhetést nyújtott. A nemtudom szilvát a könyvekben penyigei szilvának is nevezik. Roppant szapora fajta. A fiatal csemetéket - amelyek a nagy fák árnyékában is növekednek - egy—két ásónyommal ki lehet emelni a földből, könnyen át lehet ültetni, s néhány év alatt fejlődésbe jön és teremni kezd. Hálás gyümölcsfa. 28