Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Elporló testedet megáldó szeretet Kíséri el a sírkertbe. 2. Mi is emlékedet megtartjuk szívünkben Nem feledünk soha egész életünkben Kívánunk porodra békességes nyugvást Egykor boldog feltámadást." A bemutatott énekekhez százados hagyomány fűződik. A felgyorsult életforma a végtisztesség megadása tekinteté ben semmit nem változtatott a tarpai ember gondolkodás módjában. Atyáink és nagyatyáink oly tiszteletben tartott szokásait tovább viszi, élteti. Az idő változik, temetkezési szokásaink közül elmaradt a tor,vagy legalább is más formában viszik végbe; nem változott azonban a testvéri együttérzés az elhunyt és gyászolói iránt. Az utolsó lapát földnek a sírhantra dobásakor az énekvezér még egy dallamot kezd: "Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére Mert látom Jézus példájából Mi lehet a holtak porából." E dolgozatot azzal kezdtem, hogy az istentiszteleti rendtartás 1930-ban kimondta: a diktálást meg kell szüntetni. A tarpai gyülekezet e rendeletre adott válaszát a presbiteri jegyzőkönyv 1931. január 10—én kelt, a 8. pont alatt leirt határozata tartalmazza: "Elnök előadja, miszerint a szószékből is többször kihirdettetett már,hogy új istentiszteleti szertartás állapíttatott meg az egész országra nézve. A kiadott rendeletben 22