Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

UTÓSZÓ A Jósa András Múzeum Kiadványai sorozat jelen kötete ismét egyetlen szerző tanulmányait adja közre. Rendhagyó e könyv, hiszen mind néprajzi, mind történeti témájú dolgozatok helyet kaptak benne; rendhagyó azért is,mert most első ízben jelennek meg a sorozatban a szakrális néprajz témaköréből vett munkák. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen a szerző gyakorló református lelkész,a tarpai gyülekezetnek több mint egy évtizede megbecsült lelkipásztora. Szabó Gyula bihari származása ellenére a beregi népélet szakavatott ismerőjévé vált. "Bíharországban" ismerte meg a paraszti életmódot,s ide kötődik iskoláinak majd pályakezdésének első néhány éve is. A berettyóújfalui érettségi után iratkozott be 1949-ben a Debreceni Tudományegyetem Hittudományi Karára. Itt 1954-ben végzett, s ezután kezdődött papi hivatása: előbb segédlelkész Püspökladányban és Kábán, majd lelkészként még mindig Bihai— ban. Tetetiénen és Magyarhomorogon hirdette az igét. A következő állomáshely elfoglalásakor megmaradt ugyan a Tiszántúli Egyházkerületben, ám jóval távolabbra került a szülőföldtől: Beregdaróc, majd a szabolcsi Döge és végül 1976-tól a jelenlegi szolgálati hely, Tarpa következett. Néprajzzal Seregbe kerülése óta foglalkozik elmélyültebben e kötet szerzője: Beregdarocon maga is járta a falut a karácsonyi kántálókkal, s itt figyelt fel a régi szokásokra, énekekre. Tarpán, e nagymúltú református gyülekezetben szánta rá magát, hogy élményeit elővéve, újabb adatokat felkutatva foglalja írásba a látottakat, hallottakat. 1980-ban jelentkezett első ízben a megyei múzeum 159