Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

gyűlés eleibe azon panaszát terjesztvén föl, hogy nője Nemes Nádaskay Judith véle ezelőtt néhány évekkel viszálkodásba jővén, elhagyá, s terhes állapottal távozván el házától, néhány hetek múlva magzatját Gergelyi helységben el is szüle, s ekkor felbőszült indulatja, férje iránti gyülölsége annyira vivé, hogy a gyermek kereszteléskor édes atyja nevét elhallgatá, s a bába által, csak saját nevét irata fel de ez, azt is hibásan teljesité, mert Judith helyett Máriát íratott. Esedezik a tekintetes megye előtt, hogy ezen hiba az anyakönyvbe törvényes bizonyság eló'tt jegyeztessék föl, s egyszersmind az atyai név is jegyeztessék be, mert azon gyermeket törvényes és természetes gyermekének lenni elösméri." A babonák terjesztésében kétségtelenül részük volt az idősebb asszonyoknak is, akik "jótanácsokat~ adtak a tapasztalatlan - tegyük hozzá - f elvi lágosu lati art fiatalasszonyoknak. Tudunk olyan gyerekről, aki rettenetesen síró volt. És mindig éjfél után kettőkor kezdte rá. Akkor én az asztal körül a karomon hordoztam egy jó órahosszáig, csak akkor csendesedett el, de csak a karomon. Elpanaszoltam ezt Csapd Ágnes nénémnek, aki azt mondta: Fiam,ne csinálj te csak semmit, hanem azt a kis inget, ami rajta van,vessed le róla, amikor az az idő eljön, és a konyhaküszöbre fonákjával terítsd rá és a balta élével vagdosd össze. Én Így is tettem és hallottam, amikor a redelyajtó zörrent és többet sohasem sírt az én fiam. Meg volt rontva a gyerek, azért sírt. Másnap jelentkezett az illető tejért, de én nem adtam neki. (Elmondotta: Csürke Józsefné 50 éves tarpai asszony.> 154