Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

metriában. Marokpapiban úgy tartották, hogy a komaság pillanatától kezdve már nem szabad tegeződni azért, hogy örökre tisztelhessék egymást. Itt a sírós gyermeket nem volt. szabad felvenni, mert azt tartották, hogy akkor nem lesz jó dalos. "Az a gyerek dóga. hogy sírjon I" A marokpapi asszonyoknak mindig volt tejük. Mikor keresztelni vitték, azt mondták a házban: A jó Isten segítse meg a gyermeket, és neveljék az Úr Jézus nevében, hogy jó keresztény legyen! A komakendó' itt házi fehér vászon, téglalap alakú, a két vége rojtos. Különböző minták találhatók benne,igy koszorú piros, kék, égszínkék és sárga színezéssel; monogram; s a kendő négy sarkában csokorminta, masnival megkötve. Beregdarócon: A komák magázódtak "mintha törvény lett volna. *" Itt a terhes anya is bevihette a templomba a gyermekét, de már keresztvíz alá nem tarthatta. Bűn volt a tegeződés. A bába a szülőanyát komámasszonynak,a férjét komámnak nevezte. Másfél évig szoptatták a gyereket. Szokásban volt, hogy az újszülöttet az anyja kötőjével mindennap betakarták a keresztelésig, hogy a rossz ne férjen hozzá. Igyekeztek minél előbb megkeresztelni,általában az egész Seregben 8 napon belül.A látogatók a gyermeket megköpdöstek, hogy meg ne verődjön. Ha ünnepes volt az aszszonylátogató, akkor itt is a kombinéja aljával megtörülgette a gyermek arcát, különben öó'rvaras lett volna. A szülés levezetéséért a bábaasszonynak egy véka búza járt. Gyermekágyas asszony ágyára itt sem volt szabad leülni, sőt ma sem szabad. Sok ősi szokást őriznek Darócon ma is. Az egyik anyts éjszaka, és nehezen szült. Fájdalmai voltak és igy sóhajtozott: "Csak lenne már meg." A bába ekkor kiment és a csillagokból olvasott valamit, amikor 145