Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

hogy ne legyen pozdornyavaras, mert az csúnya betegség volt. Aki azt megkapta, kisebesedett, az orvos sem tudott vele mit kezdeni. Hat hétig kellett Tarpán gyerekágyat feküdni, a házat nem volt szabad addig elhagyni, mig az Isten házában nem volt a szüló'anya. A régi tarpai keresztelés! szokásokat legszebben özv. Tóth Benjáminné, Varga Anna 82 éves,Széchenyi u. 53. szám alatti lakos mondotta el magnószalagra: "A gyermeket nem vasárnap, hanem hétköznap kereszteltük, még pedig kedden, vagy szombaton, amikor a szülő akarta. A bába elment a keresztanyát meghívni, és a keresztanya ahhoz tartotta magát.Legeslegelébb, amikor megfürösztötte a bába, azt kérdezte,na ki legyen a kisfiúnak, vagy a kislánynak a neve? Akkor aztán mondtuk, hogy ki legyen. Persze nekem a férjem azt mondta: Na Anna, ha nekünk fiúnk lesz, akkor az Sámuel lesz, mint az öreg nagyapám; ha lány lesz meg Sára lesz. Nekem a bába adta a nevet. Volt egy öreg bába, Annának hívták és azt mondta az anyámnak, hogy ennek a lánynak én adoma nevet, hogy Anna legyen helyembe ! A keresztszülőnek az volt a kötelessége, hogy enni főzzön. A komák kétszer vittek enni fűzéi-ételeket, ki mennyit tudott, az egyik szegényebbet, a másik gazdagabbat. Alig vártuk, hogy a hét eljöjjön és megkereszteljük a gyermeket. A bába a komát meghívta a kitűzött napra. Nem a templomban, hanem a paróchián kereszteltünk. Akkor, mikor meglett a keresztelés, süttek-főztek rá. Mikor pedig megment az ebéd, akkor a tányért az asztalra tették, és ki hogy tett belé kisebb-nagyobb összegeket, de megtelt a tányér. Ak140