Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

"Junius havának 12. napján született a fijam, megkereszteltetett 18. napján. Keresztatya volt tiszteletes Vekerdi Mihály uram, a hetei prédikátor,keresztanya a felesége. Második keresztatya volt tiszteletes Atányi István úr, keresztanya a felesége." A keresztatya neve mindig kiírva, a keresztanyáé soha, csak az esetben, ha a keresztatya mellett idegen személy a keresztanya. Első keresztelés! anyakönyvünknek jegyzéseiből - egy hátsó lapon való beírásból - azt is megtudhatjuk, hogy 1788 die 24 ápril "minthogy a Felséges Király a keresztelés stóláját tollálta oly conditióval, hogy abból valami kár ne háromoljon a belső személyekre. A stóla konferáltatott a tiszteletes urak számára,1783-ban keresztelésért két garast kellett fizetni." 1858-ban a mezőtarpai lelkész tiszti díjazásának rendjében a keresztelésért 4 ezüst garas járt. A régi beregi keresztelési szokásoknak sok közös nevezőjük van. Hagyománynak is mondhatjuk, melyeket híven megőrzött a fiak nemzedéke. Úgy is mondhatjuk, íratlan törvénye volt a keresztelesnek. Ez ősi törvények kialakulásában kétségtelenül jelentős szerepe volt a feljebbvaló idők erős vallásosságának,a gyakori gyermekhalandóságnak, a nemzedékek által kialakult szokásoknak, hiedelmeknek, babonáknak. Dolgozatom megírását nagyban elősegítette az a tény,hogy szinte valamennyi beregi faluba ellátogattam, magnófelvételeket és feljegyzéseket készítettem különböző életkorú asszonyokkal,sőt férfiakkal is. Az általam szerkesztett kérdőív alapján azután összejött egy olyan kép, melyek hiteles bizonyítékát adják annak, hogyan értette, és gyakorolta népünk azt a Jézus-i parancsot ...: "Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztel132