Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

nak elakadások. Szerencse, hogy a tarpai egyház Jelenlegi énekvezére Jó képességekkel és rátermettséggel megáldott ember. Szép hangjávai és biztos vezetésével sokszor mentett már meg bennünket reménytelennek hitt helyzetből. ő még ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik a régi egyházi iskolában (népiskola) nevelkedett, ahol a kántor vagy a rektor felfigyelt a Jóhangú gyerekekre. A Jó diktálásnak és énekvezérségnek is megvannak tehát a maga szabályai. Ezt ma már nem tanítják; adottság kérdése, ami vagy megvan, vagy nincs. Természetesen legfontosabb a szép férfias hang. Tagoltan, érthetően és természetes hangon kell mondani a szöveget. Az egyik énekesasszony igy fogalmazta ezt: 'legyen tartása annak a hangnak, olyan nem büszke, de kitartós,hogy mindenki megértse. ~ (Zeke Zsigmondné) Mégis gyakran olyan emberek, diktálok ülnek a papi asztal mellé, akik énekelve mondják a szöveget, mások hadarva vagy hibázva. Kihalóban van az a nemzedék, amely még az Isten dicsőségét munkálta ezzel a szolgálatával. Régen a református elemi népiskolában a kántor vagy a rektor maga mellé vette a jóhangú gyerekeket, bátorította, biztatta őket, s igy kitermelődtek a későbbi énekvezérek. A folyékony biztos olvasás az alapja'annak, hogy valaki a diktálás szolgálatára vállalkozhasson. Diktálás az Úrvacsora alatt Istentiszteleti rendtartásunk szerint a lelkipásztor ágendázása után felszólítja a gyülekezetet, hogy akik magukat illendőképpei elkészítették,az előkészítő ének után maradjanak benn a templomban és járuljanak a szent asztalhoz alázatosan és szép renddel.Az Úrvacsorázást a fér— 10