Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

a bátyám szekerével mentünk ki. A benti malmok közelebb voltrak ugyan, de a változás kedvéért is kimentünk. Az anyám meghalt 1915-ben, már nem emlékszem, hogy akkor megvolt-e, régen volt. Azt tudom, említette Tóth Benjáminná, hogy néha még olyan malomnótákat is énekelgettek. Ilyen malomnótákat sokat Ismertünk, énekelgettük is. Az eddig elmondottak alapján Így rajzolhatjuk meg a duzzasztásnálküli vízimalmot a tarpai határban. A legilletékesebb személy Szoboszlai Imre 52 éves tivadarí lakos (Petőfi u. 18.) arról beszélt, hogy az első vízimalmot az ő nagyapja Szoboszlai . Ciábor építtette. Három gyermeke volt: Bertalan, József és István. Szoboszlai Imre szerint nagyapja nagyon tehetős ember volt, foglalkozása is molnár, aki mind a három gyermekének épített egy-egy vízimalmot. De ezek már a tivadari határban voltak. Erről a— zonban már nem beszéltek az emberek. Szoboszlai Imre még ma is őrzi azt a köpécét, amivel nagyapja a malomban a vámot szedte. Szerinte 1920—

ban még volt egy vízimalom a Tiszaháton, és azt mondja, hogy ennek á gazdája Szoboszlai József volt: ~Ő maga vdt benne a mónár. A vízimalom kereke a tivadari Vincze Ferencnél még mindig megvan.~ Erre az 1920-ban létező vízimalomra a nyolcvan éven felüliek közül senki sem emlékszik, hanem inkább azt vallják valamennyien, hogy még szinte az első világháború előtt megszűntek. A tarpai öregek tehát csak erre emlékeznek. Akadt azonban valaki, egy nagyon öreg ember, aki azonban testének rugalmasságát mindmáig megőrizte. Még ma is minden nap kerékpározik, jól lát, énekel és beszél, sőt dalolgat is az Árpád u. 70. szám alatt lakó, 89 éves Tóth József, aki viszont két vízimalomról beszél, vagyis Szoboszlai Imre állítását igyekszik igazolni.Tóth József azt 123