Szabó Gyula: Történeti és néprajzi dolgozatok Tarpáról. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 29. Nyíregyháza, 1989)

Legidősebb Szász Sándor, 89 éves, Rákóczi u. 31. szám alatti lakos már többet mondott az egykori vízimalomról: A tivadari Szoboszlai családé volt az, de a tarpai határban. Ő a maga földje alá, a vízre csináltatta. Jó egy malom volt az, a víz végzett ott minden, munkát. Mindig vót neki mit őrni. Ez a vízimalom három dombácon állott, a legnagyobb egy nyóc méter hosszú fadombác volt, lánccal volt kikötve a partra, hogy el ne vigye a víz.De csak elvitte! A dombácokra épült a faház, ebben voltak a kövek. Út is vezetett oda. A vén Bodnár Lajos volt a kezelője.Én magam is Jártam abban a malomban, de a tizes években, már nem emlékszem pontosan, megszűnt. Elvitte a Jég! Sütő Bertalan, 83 éves. Árpád u. 66. szám alatti lakos Jól emlékszik a tarpai határban lévő, Szoboszlai Gábor-féle vízimalomra: ő saját maga vót a molnár. Hatvanöt évvel ezelőtt még én is őröltem benne. Apámmal együtt mentünk ki. Olyan volt az, mint egy nagy csónok a Tiszán. Jól mutatott. Az egész szerkezet dombácokra volt építve, a víz folyása határozta meg az őrlés ütemét. Volt szekérút is, ami odavezetett a malomhoz. A temetőn át meg a gyalogosok mentek. Apám mindig azt mondta,hogy: "Nagy zsákkal merjél fiam a búzából, mert abból is csak egy köpécével vesznek I~ A garatból egyforma liszt Jött, vagyis minden együtt vót. A gazdaasszonyoknak nagy munkát adott a szítálás. Esős, sáros időben négy lóval is húzták a terményt a vízimalomhoz,' ami a Tiszaháton vót. 121