Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

mm, töredékes végén lyukkezdeménnyel. Egy juh metatarsu­sából készített csontár hossza 62 mm, a fúróvég hossza 36 mm. A gímszarvas agancsból készült csiszolt eszköz sé­rült, az eszköz basalis végét a középág alsó pereménél levágott szár alkotja. A középágat tőből levágták, a szár felső végén vágás és faragási nyomok, sérülések találha­tók. Az eszköz hossza 105, szélessége 60 és vastagsága 36 mm. A tiszalöki 1. gödörben 2 szarvasmarha bordájából ké­szült csontsímító töredék volt, hosszuk 127 és 137 mm. Tiszavasvári-Kt telepen egy csiszolt szarvasmarhaborda töredéke és egy juh metatapadizmából készült csonttű ke­rült elő. A Körös kultúra állatállományához képest - jelen esetben az AVK tiszadobi csoportjának állatállományában jelentősen emelkedett a szarvasmarha egyedszáma; az "egy alkalommal elfogyasztható" kis testméretű és húsprodukci­ójú juhok egyedszáma még jelentős, de maradványainak szá­ma már csökken. Az őskorban egy szarvasmarha hasznosítha­tó húsmennyiségének 10 juh húsproduktuma felel meg. Vagy­is ebben a korban még az arány 1 : 10. A nyíri Mezőségen az állatcsontanyagban a szarvas­marhát a juh és a sertés követi; Folyás-Szilmegen, illet­ve Borsod-Derekegyházán a szarvasmarhát a sertés és a juh követi (BÖKÖNYI 1974.). Az AVK tiszadobi csoportjának településein előke­rült állatcsontleletek mennyisége még nem teszi lehetővé, hogy statisztikailag is értékelni tudjuk. 150

Next

/
Oldalképek
Tartalom