Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)
Az árvízmentesített ibrányi határban arányaiban hasonló módon növekszik a dohány termőterülete. A termesztéshez a talaj adottságai megfelelnek, olcsó munkaerő is van, így a század végére már a Blauer-birtokon is dohánytermesztés folyik. Az itt felépített három hatalmas pajtát csak az 1960-as években bontották el. Többfajta dohányt termeltek: Kis-Szabolcs, Debreceni, Kapa, Ágocsdohány, Tökszamos, Csulaszamos, Szabolcsi, Hegyesszamos. A „Szabolcsi"-nak összesen 48 fajtáját ismerték, de csak néhányat termeltek belőle. A 22-es és a 48-as a legismertebb. A „Szabolcsi" törzs kinemesítése az Odescalchy uradalomhoz kapcsolódik. 223 Itt dolgozott egy Graf nevű német növénynemesítő, akinek a biztatására Mádai János a pogányszigeti tanyán kísérletezni kezdett. „Rétháti" dohányt keresztezett „Sárgaszamossal" és ebből alakult ki a „Szabolcsi" törzs. Mivel Mádai nagyhalászi lakos volt, ezért az új törzset „Nagyhalászának szerette volna nevezni, de végül is a „Szabolcsi" nevet kapta. Kezdetben a dohánymagot is a feleskertészek gyűjtötték, később már az uradalom biztosította. Vetés előtt a magot csíráztatták. Langyos vízbe beáztatták, majd egy szűrdarabból csinált zacskóba kicsepegtették. A zacskót a párna alá vagy az ágyba tették, hogy melegen legyen. A magot homokkal vagy hamuval vegyesen vetették. A melegágy helyén 40-50 cm mélyen kihányták a földet, helyére trágyát tettek, és jól letaposták. Erre jött az „alsó föld", 8-10 cm magasságban. Az a föld, amit a gödörből kihánytak. Az „alsó föld"-re rakták a „magházfőd"-et, amit akácerdőben vagy a trágyaszélből szedtek. A melegágyat gyakran sövénykeretbe rakták. Ez azért volt jó, mert így a baromfi nem tudta szétrúgni, ezért nem is nagyon kellett keríteni. Volt úgy is, hogy csak a magházföld kapott egy kis keretet lécből, deszkából, néha csutkaszárból. A Fekete vár tanyán „hidegágyat" is készítettek. 224 Az ágyakat „nádhacsurá"-val vagy „molinó"-val takarták. A dohányföldet ősszel leszántották, tavasszal kapáló géppel keresztbe-kasba megjáratták, majd közvetlenül az ültetés előtt nagyfogú boronával megboronálták. Az ültetéshez legalább három ember kellett. Egy a fészket csinálta, egy palántázott, egy pedig locsolt. A „fészek" a következőképpen készült: a kapával kiemeltek egy darab földet, majd a kapa fokával 98 '
