Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

kodás, mely egyfajta út a vetésforgó felé - mégis áttörést jelentenek az előző századok agrotechnikájához képest. b) Dohánytermesztés Az 1720-as években Bél Mátyás bejárta Szabolcs vármegye nagy részét. Ibrányban bizonyára megfordult, mert azt írja: „Láttam, mennyire biztos ez a hely, kastélya, tornya messzire látszik, és Ibrányi Ferenc két évszázaddal korábban jelesen építtette."

215 Talán a várkastély mellett a dohánytermesztésre is felfigyelt, melyet állítása szerint a megyében mindenfelé termesztettek és mint mezei növényt gondosan ápolták.

216 1848-ban Fényes Elek már az ibrányi emberek egyik fontos foglalkozásaként jelöli meg a dohánytermesztést. „Földje terem búzát, rozsot, tengerit, zabot, árpát, burgonyát, de különösen dohányt, melyből pénzelnek."

217 A község dohánytermesztésére vonatkozóan ez az első megbízható adatunk. Egyben határkő is a dohánytermesztés történetében. 1851. március 1-től ugyanis császári nyílt paranccsal a dohány termesztését és árusítását állami monopóliumnak, kincstári jognak nyilvánították. A monopólium előtti és utáni dohánytermesztés agrotechnikájában, eszközigényében, a dohány megmunkálásában, értékesítésében jelentős különbségek vannak. A jobbágyfelszabadítás előtti dohánytermesztést bizonyos kényszerítő körülmények ösztönözték. A XVIII. század végén, a XIX. század elején, amikor az úrbérrendezés nyomán a régi lakosság egy sereg haszonélvezettől, munkalehetőségtől, keresettől és földtől elesett, nagyfokú a hajlandóság arra, hogy munkaigényes növények művelésével, kis területen is keressék megélhetésüket.

218 Ilyen munkaigényes növény a dohány is, melynek termesztését a monopólium előtt semmi sem sem gátolta, csupán az, hogy a nyomásos gazdálkodási rendszerbe sehogyan sem fért bele. Olyan területekre volt szükség, melyeket kivehetnek a nyomás alól, és amelyek a dohány munkaigényessége miatt közel vannak a településhez. A jobbágyok ilyen földterületeket csak úgy szerezhettek, ha feltörték a nádasokat, irtáshelyeket. Az itt termelt dohányból a földesúr dézsmát szedett. Ibrányban a tagosítási perben vitatott egykori nádasok voltak a dohánytermő területek. Közvetett adatok utalnak a dohánytermesztés technikájára, a szárítás módjára és az értékesítésre. 1843-ban dohányszárító pajta 96