Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

re, mert ez jóízű volt emberi ételnek is, és a jószág is jobban hízott tőle. A tengerit frissen szántott földbe vetették kapával. Az ősi vetési módot, a szántás alá való „csorgatás"-t itt csak ritkán alkalmazták.

210 Az ekekapa elterjedése előtt kézi kapával művelték a tengeri földjét. Kétszer kapálták, az első kapálás „egyelés" is volt, „töltögetés" is volt, vagyis a kikapált gazt a sorok között „bakkhátra" összehúzták. A második kapáláskor, a „másodolás"-kor a tengeri töve köré húzták össze a földet. Általánosan elterjedt szokás volt, hogy a tengerisorok között „köztest", azaz tököt vagy babot (paszulyt) is termeltek. A tengeri törése kezdetben „suskó"-val együtt történt. Ezt a betakarítási módot több dolog is indokolta. A korábban termesztett fajtákat csak nehezen lehetett kibontani, speciális szerszám - egy hegyes fa - kellett hozzá. A suskóra a dohány csomózásakor szükség volt, ezért azt a „hántolás"-kor gondosan összegyűjtötték és eltették. A „csutkát", a tengeri szárát „görbekéssel" levágták és télen át a jószággal etették. A lerágott tengeriszárat, az „izék"-et kúpokba rakták, és egész nyáron sütöttek-főztek vele. Kenyérsütéskor ezzel fűtötték be a kemencét is. Mint Nyárády Mihály megállapította „A szegény ember a krumpliból, a tengeriből meg a cukorrépából pénzelt."

211 Ha volt „krompé", akkor nem volt éhezés. A tengeriből „málé"-t sütöttek, „puliszkáit főztek. A csutkán meg pár mázsa répán elvolt a jószág egész télen. Az 1890-es években még „felibe" adták ki a krumpli- és tengeriföldeket. Igaz, már akkor is kaszálni kellett érte, különösen a hercegi uradalomban, ahol 1600 holdas rét is volt. A felesek a maguk kenyerén kaszálták a réti füvet, és szerencsések voltak, ha a haszonbérlő 1-2 liter pálinkát küldött. A szántóföldi növénytermesztés agrotechnikájában csak a XX. század elején következik be számottevő változás. Noha a nyomásos gazdálkodás itt-ott még az első világháború után is fellelhető, a gépek alkalmazása, az ipari növények térnyerése már jelzi a változás irányát. Szabolcs megye gazdasági helyzetéről még az 1889. évben is a következőket jelentette a gazdasági felügyelő: „vetésforgó gyanánt a közbirtokossági és volt úrbéresi tagosított birtokoknál a hármas nyomás van elfogadva, mely őszi kalászos, tavaszi kapás és ugarfor94