Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

vetkeztében magas szervesanyag-tartalmú és mésztartalmú talaj alakul ki. Ezt a határrészt ma „Kutu"-nak nevezik. A vízinövények elbomlott részei a legmélyebben fekvő területeken tozegesedtek. A lecsapolas után a tőzeg gyakran meggyulladt. Hol szándékosan gyújtották meg, hol csak véletlenül fogott tüzet. A „Bodzás-tó" egykori medre 1910 körül hetekig égett. A tőzegből keletkezett talajt a községben „püfő"-nek nevezik. Apró, finomszemcsés, koromhoz hasonló szerkezetű, melyet száraz időben a szél könnyen a hátára kap. A Buj felé eső határrész a hasonlatosság miatt a „Kormond" elnevezést kapta. A lecsapolas következtében az egykor értéktelen, hasznavehetetlen földek ára hirtelen megnőtt. Azokat a területeket, melyeket valamikor holdanként 1-10 forintért lehetett megvenni, a századfordulón már 320-400 Koronáért árulták.

198 A szántóterület Ibrányban is jelentősen megnövekedett. A gyarapodásból azonban csak a nagybirtokosoknak volt hasznuk, mert ők rendelkeztek az árvízmentesített földek túlnyomó többségével. így tehát az a lehetőség, melyet a gyorsabb ütemű fejlődésre a XIX. század társadalmi-gazdasági-ökológiai változásai kínáltak, jórészt kihasználatlanul maradt. A földhiány miatt ugyanis a kisparaszti gazdaságok térnyerése - részesedésük a mezőgazdasági termelésből, értékesítésből - igen szűk keretek között mozgott. Az ibrányi uradalmak pedig az anyagi erőforrások hiányában, csak a századforduló táján kezdtek olyan agrotechnikát alkalmazni, amely a kapitalizálódó mezőgazdaság igényeinek jobban megfelelt. Addig a hagyományos gazdálkodási módszerek uralkodnak. A gépesítettség csak minimális, a gabonatermesztés meghatározó. Virágzik a ledolgozási rendszer, a harmados, jobb esetben feles földek művelése. A Ibrányi család fokozatosan elveszíti birtokait, a század végére pedig teljesen kiszorul a településről. Az ősi birtokrészeken zsidó földbérlők, földbirtokosok gazdálkodnak (Beer, Blauer, Boschán). A Lónyay család grófi ága (Lónyay Menyhért, Lónyay János, Lónyay Pálma) több mint ötezer holdas birtokkal rendelkezik Ibrány, Nagyhalász és Kótaj határában. Igaz, a század végén ennek a területnek még csak egyötöde szántó, de a lecsapolások következtében a réteket, nádasokat fokozatosan feltörik és szántóföldi művelés alá vonják. A meg-megújuló gabonakonjunktúra a lassú agrotechnikai fejlődés ellenére is megfelelő jövedelmet biztosít a birtokosoknak. 90