Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)
I. A település régészeti emlékei Napjainkban, amikor a modern technika segítségével a legzordabb természeti környezetben is képesek vagyunk városokat építeni, lassan elfeledkezünk arról, hogy a megtelepedés szempontjából menynyire fontos volt korábban az embernek tetsző, az életfeltételeket biztosítani tudó táj. A Rétköz területe a Tisza szabályozásáig különösen kedvező életfeltételeket kínált. A vizek, tavak, lápok melléke mindig is vonzotta az embert a megtelepedésre. Bőséges zsákmányt, jó ivóvizet, szükség esetén biztos menedéket nyújtott. Ibrány község mai területe a honfoglalás óta bizonyíthatóan lakott volt. A régészeti leletek azonban az ezt megelőző időszakra vonatkozóan is kínálnak néhány fogódzót. A község határában lévő homokdombokról neolit (i. e. 5-3 ezer év) kőeszközök kerültek a helytörténeti gyűjteménybe. Ezek a település legrégibb régészeti emlékei. Az obszidiánból pattintott nyílhegyekből, pengékből és a kovakőből készült kőbaltákból, bőrkikészítő eszközökből különösen sok került elő a Szőlő-homok nevű határrész legmagasabb dombján. Az eszközök bősége tartósabb megtelepedésre, feltehetően telephelyre utal, 2 melyet bizonyítani csak a domb teljes régészeti feltárásával lehetne. Az obszidiánból készült eszközök és töredékek egyébként igen gyakori leletek a Rétköz dombjain. Nem véletlenül, hiszen Magyarországon csak Tokaj környékén található obszidián, az a kőzetféleség, amelyből a neolit kor embere szívesen készítette eszközeit. A bronzkornak is (i. e. 1900-800) viszonylag gazdag leletanyaga került elő a rétközi településeken. A szomszédos községekből 15-20 darabos leletegyüttesek találhatók a Jósa András Múzeumban. 3 Ibrányban a mélyen szántó eke 1977-ben lelt kora-bronzkori településre. A telep a Tiszától alig egy kilométerre a termelőszövetkezeti gyümölcsös területén került elő, de az éjszaka is szántó traktorok teljesen szétdúlták. A Jósa András Múzeum munkatársai az általános iskola honismereti szakkörének segítségével próbálták menteni a menthetőt. A gyűjtés - hiszen szakszerű feltárásról már szó sem lehetett - hozott is némi eredményt. Az összegyűjtött anyag alapján közelebbről is megismerhettük azokat az embereket, akik i. e. 2000 táján itt éltek. Elsősorban halászattal foglalkoztak, ezt bizonyítja 8
