Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

vertfalú, 10 vályogból épült, 1 pedig gyúrt sárból. Földházat, „burgyét" az összeírásban nem találunk. Az adatok azt bizonyítják, hogy az ibrányi ember az építkezésben alkalmazkodott a természeti környezethez. A gödörlakásoknak csak ott van tartósan létjogosultságuk, ahol a talajvíz szintje alacsony. Itt ez bizony nem mondható el! A paticsfal építéséhez viszont minden anyag könnyen hozzáférhető, csakúgy, mint a tető fedéséhez a nád. A „... háza ágasokra, fala patics, teteje nád"

113 építési forma tehát a múlt század derekán egyeduralkodó. Olyannyira, hogy még „az Helység Háza" is így épült. Az összeírás hitelessége szempontjából azonban feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a Rétközben az úgynevezett „mereglyés" falat is paticsfalnak nevezték. Ennek építési technikája abban tért el az igazi paticstól, hogy vesszőt, husángokat nem használtak a mereglyék összefonására. A szalmás, törekes sárt villával rakták a mereglyék közé. Ilyen építési technikát 1960-ban egy századeleji istállóépület bontásánál, a Lehel u. 39. szám alatt, e sorok írója is megfigyelt.

114 Az összeírt épületnek csak alig több, mint 10 százaléka tér el a „paticsos-mereglyés" építési módtól. Már ekkor megjelenik a vályog, mint építési anyag, mely a vert fallal együtt a XIX. század végére ugyanúgy uralkodóvá válik a falazásban, mint korábban a patics volt. Az 1843-as összeírás külön kiemeli a „Kántor házát" és egy, a „Templom fundusán" levő épületet, melynek tetőszerkezete, „fenyőszaru fákkal készíttetett". A kiemelés nyilván azért történt, mert ekkor még mindez nagyon ritka volt. A 194 épület közül 191 -et náddal fedtek, csupán a földesúr, Ibrányi Ferenc három háza volt zsindelyes. A nyeregtető az utca felé kissé kontyos volt, az oromfal korábban hasított fából sártapasztással készült. Később gyalult deszkából csinálták, melyet sötétre, barnára vagy feketére festettek. Áz ibrányi lakóházak sajátos jellegzetessége a tornác. Még a legegyszerűbb házak is oldaltornácosok voltak, melyek dél felé, az udvar felé néztek, ahol a bejárati konyhaajtó is volt. A múlt században épült házak szoba-konyhásak, legfeljebb egy kamra csatlakozott hozzájuk. A mennyezet sártapasztásos volt, a helyiségek földpadozatosak. A konyhában szabadkémény állt, ezzel fűtötték a szobabeli kemencét. 57