Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

említik,

72 de 1588-ban már Ibrányi Miklósé. A XVII. század elején a Szakoly család kihalása után végleg az Ibrányjak birtokába kerül. 1662-ben a török portyázásai és a hódoltság megakadályozására Barkóczy István felső-magyarországi főkapitány királyi adományt kapott rá azzal a feltétellel, hogy királyi végvárként megerősíti. Az Ibrányi család tiltakozott a birtokjog megsértése ellen, de csak Barkóczy halála után kapták vissza a várat.

73 A várról tudomásunk szerint sem alaprajz, sem pedig egykori metszet nem maradt fenn. Az írott források alapján valószínűsíthető, hogy egy megerősített várkastély volt, melyet palánkfal vett körül. A várkastély alapfalának egy részét 1966-ban irányításommal az általános iskola honismereti szakköre megtalálta és kiásta. A palánkfalra vonatkozóan pedig egy XVII. század végi forrás nyújt teljes bizonyosságot. Thököly Imre ugyanis hadi szempontból fontosnak tartotta az ibrányi várat, ezért utasította a vármegyét, hogy azt száz palánkfával erősítsék meg.

74 A vár jól védhető területen, a Sziget (korábban Vársziget, illetve Barátsziget) nevű falurészen állott. Ezt a területet ma is várnak nevezik, noha egykori funkciójára már semmi sem emlékeztet. Északról egy nagy tó, a Szard határolta, melynek vizét a Kistisza táplálta. Keletről a Dergita dombig húzódó mocsár védte. Nyugatról is a természet gondoskodott védelméről az egykori Csűr faluig húzódó ingovánnyal. Délről a Várszigetet enyhe földhát kötötte össze a falu központjával, a templom dombjával. Ezt átvágták és a mesterséges védőárokba vizet vezettek, a védőárok fölé pedig erős tölgyfahidat ácsoltak. A híd cölöpéit 1976-ban a gázcseretelep építésekor találták meg közel két méter mélységben.

75 A vár csak a XVII. század második felében és a XVIII. század elején válik megyei szempontból is igazán jelentőssé, akkor, amikor kapitányai már a vajai Ibrányiak. Ibrányi Margit és Vay István házassága mindkét család számára előnyös volt. Az Ibrányiak sorsában fordulópontot jelentett, a Vay birtok pedig jelentősen megerősödött a családi kapcsolat révén. Vay István fia, immár Ibrányi István nevezetes személyiség a családban. Az ő gyermekeiben szakad két ágra, ibrányi (szabolcsi) és kántorjánosi (szatmári) ágra a család. Az ibrányi ág megalapítója László, akiről közelebbit nem tudunk. A kántorjánosi ág megalapítója György, aki 1474-ben a budai káptalan éneklő kanonokja volt. Hogy mint pap nősült-e meg - ami ebben a korban nem volt lehetet39