Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

település tartozott. Ezek közül csupán négy fizetett 8 garasnál többet, a többi ennyit, vagy ennél kevesebbet. Az Ibrányi család XIV. századi történetét, megerősödését alapul véve feltételezhetjük, hogy a település a XIV. század elejéig, a család férfiágon történő kihalásáig viszonylag egyenletesen fejlődött. Természetes módon koncentrálta a környező települések lakosságát, egyben hozzájárulva azok pusztulásához, beolvadásához is. Az Ibrányi birtok szétdarabolása, a királyi fiskusnak, illetve a Szakoly családnakhünt birtokosnak a megjelenése átmenetileg visszavetette a község fejlődését. Az 1549-es rovásadó összeírás

46 rendkívül fontos forrás, mert a török terjeszkedés előtti, még háborítatlan, több évszázaddal korábban kialakult állapotot tükrözi. Ibrányi Miklósnak ekkor 28 adózó portája volt a településen. Összeírtak még 2 bírót, 16 szegényt, 7 szolgát, 10 új házat építőt. Elhagyott telek ekkor még nem volt. A település lélekszáma családonként 5 fővel számolva 300-^100 fő lehetett. A XVI. század közepétől a vármegye is hatalmi harcok színterévé válik. 1552-ben az Izabella és Ferdinánd között Nyírbátorban létrejött egyezséget ellenző Petrovics pusztította el a Nyírséget. 1556-ban török csapatok törnek a vármegyére és Pazonyt égetik fel. 1559-ben a Ferdinánd pártján álló Várdát Báthori István vette ostrom alá. A hatalmi harc, melyből minden bizonnyal az Ibrányi család is kivette részét, jelentősen csökkentette a falu népességét. 1566-ban már csak 10 adózó portát és egy bírát írnak össze. Közel negyedszázadig nem nő a népesség, 1567-ben kilenc, 1572-ben, 1574-ben és 1576-ban tíz, 1578-ban nyolc adózó porta van a településen.

47 Az 1566-os dicalis összeírásban szereplő nevek azt igazolják, hogy a települést magyarok lakták: Franciscus Zaaz (Szász Ferenc) Bertha Kis (Kis Bertalan), Joannes Pap (Pap János), Paulus Kismihal (Kismihály Pál), Georgius Pelbarth (Pelbart György), Paulus Hagymás (Hagymás Pál), Anthonius Kis (Kis Antal), Stephanus Füzes (Füzes István), Paulus Balogh (Balogh Pál), Petrus Konija (Kónya Péter). A század végére némileg emelkedik a lakosság száma, de még mindig nem éri el a török hódítás előtti állapotot, annak ellenére, hogy Ibrány tulajdonképpen sohasem volt hódolt település. Az elhagyott telkek, melyből 1572-ben nyolcat találunk a községben, csak nehezen népesednek be. 1588-ban 16 adózó portát, 2 bírót, 6 nemesi kúrián lakót, 6