Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

VII. Földosztó mozgalom a XIX. század végén A felemás, porosz utas gazdasági-társadalmi fejlődésből fakadó ellentétek a század végére országszerte kiéleződtek. A Viharsarokban már az 1890-es évek elején fellángoltak az agrárszocialista mozgalmak, melyeknek résztvevői elsősorban földmunkások voltak. A Rétközben az 1890-es évek végén terjed el a Várkonyi-féle mozgalom, amely a nyírségi és bodrogközi szervezkedésekkel együtt a századvégi agrármozgalmak tetőpontját jelentette. A szervezkedések okait keresve egészen a jobbágyfelszabadításig kell visszanyúlnunk. Alapvető okként ennek korlátait és az ebből adódó következményeket jelölhetjük meg. Közvetlen okként pedig a mezőgazdasági termények értékesítésében bekövetkezett dekonjunktúrát^ amelynek terheit a birtokosság az agrárproletariátusra igyekezett hárítani. A Szabolcs megyei földosztó mozgalom történetét már többen feldolgozták.

236 Úgy gondoltuk azonban, hogy a főként összegző jellegű, teljességre törekvő munkákat kiegészítheti egy olyan próbálkozás, mely egy településre koncentrál, és igyekszik feltárni az itt jelentkező mozgalomban az egyéni sajátosságokat is. A földéhség, a harmados föld utáni vágy magyarázatát a birtokviszonyokban kell keresnünk. Korábban már szóltunk arról, hogy a száz ad végén Ibrányban négy százholdon felüli birtok volt. Ebből egy kétszáz hold alatti, kettő 1500 holdas, egy pedig több mint 4000 holdas, mely a nagyhalászi és kótaji határ egy részét is magába foglalta. Most vizsgáljuk meg a kisparaszti birtokokat, melyek alapvetően három féle földterületből állnak. A házhoz tartozó kertből, a település határába lévő szántóföldből és legelőből, rétből. Ez utóbbi azonban a szabályozás óta gyorsan fogy, feltörik és szántóvá alakítják. A XX. század elejére legelőnek csupán a közös „közbirtokossági" legelő marad. Az 1901. évi országos kataszteri felmérés

237 alapján a házhoz tartozó kertek nagyságáról pontos képet kaphatunk. Ahogyan az alábbi táblázatból is kitűnik, a beltelkek (az udvar, a kert és az esetleg ehhez tartozó szántó) a század végére nagyon elaprózódtak. Több mint 60%-uk csupán 100-600 négyszögöl közötti földtulajdon. 104