Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)
II. LEGENDAMESÉK
II. LEGENDAMESÉK 18. A teknősbéka teremtése Az Úrjézus a fődön járt, és éhes vét mán, na. Bement az egyik asszonynál, éppen kényért sütött. Mondja neki, hogy süssön neki is egy kis vakarót, kis lepénykét. Sütött, megcsinálta a kis lepénykét. Hát ez lett a legnagyobb kenyér, mire mán szedni kellett kifele, és a legszebb! Hát ű nem adja ezt oda,ebbül a nagy kenyerekbül e— gyet sem ád! Megy az Úrjézus, hogy nahát megy a kenyérér mos mán. Észrevette az asszony, hogy megyén. A sütőteknő az ágy alatt vót bent, ő bebújt az ágy alá, a teknő alá: - Mondjátok, hogy nincsen itthun! - hogy az asszony nincsen itthun. Bemegyen az Úrjézus a kenyérér. Mondják, hogy: - Nincsen itthun! - Nem haj - aszongya -, ha nincsen itthun. Hadd legyen a hasad alja, ami alattad van - aszongya -, és a háttad meg az, ami feletted van, és hordozd állandón! Mer miér? Meglátol egy teknősbékát,ugyanúgy van! Itt a lapát, az a hasa alja, a farka meg kint van,egybe van a hasa aljával. A háta meg úgy néz ki, mint egy teknő! 19. Miért rövid a kalász ? Megin ment tovább,megin bement egy házhoz/Krisztus/. Az asszony kenyeret sütött,oszt a kenyérlángos mán ki vót sülve. Osztán a gyerek odaszart. Ö meg fogta,tört egy darab lángost, oszt kitürülte vele a seggit! Akkor türülte kifele, mikor Krisztus bement. Azt mondja:
