Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

hogy még akkor sem vasút,sem országát nem volt. Még akkor a katonák nem lúháton, hanem csak gyalog jöttek hazafele szabadságra. És jött egy szabadságos katona hazafele szabadságra. Találkozott egy öregemberrel: - Adjon isten, kedves fiam! - Adjon isten, kedves apám! - köszöntek illendően egymásnak. - Olyan el vagyok fáradva,nem vinnél engemet a hátadon valameddig? - Üljön fel, apám, elviszem én! Bírok én még gyalogolni! Vitte az öreget a katona a hátán. Az Öreg akkor azt mondta: - Na most mán,kedves fiam, tegyél le a hátadrul! flieg vót ez énnekem! Most mán tudom,szivességet tettél velem,és én is adok neked szivességet.Kívánjál három kívánságot tüllem, és én is azt neked megadom! Gondolkozik a katona,hogy milyen három kívánsága legyen? Azt mondja, hogy adjon neki egy olyan hegedűt, akit ha ű meghúz, még a hótt is táncoljanak rajta! Azt mondja az öreg: - Meglesz, fiam! - Adjon nekem egy olyan pipát, akibül a dohány soha ki nem ég! Az mindég teli legyen, és mindég füstöljön! Akkor azt mondja: - Adjon nekem egy olyan botot, ami az én parancsomra mindig szolgáljon! Megadta neki az öregember. Megyén a katona hazafele, beért egy vendéglőbe. A vendéglőnél parancsol, hogy adjon neki enni. Mikor a vendéglős kiparancsol neki enni, akkor azt mondja a szabadságos katonai - Ha, vendéglős úr, hát mivel fizessek magának? Bot— tal-i vagy pénzzel?