Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Az annyi aranyat prüsszentett, hogy! Meglátta a vendéglős és azt mondta a janyának: - Jányom,ezt a szamarat ettül a fiutul el kéne venni ! - De hogy tudjuk elvenni? - Háljál vele, próbáld meg te vele,jányom! Ezt a szamarat itt hagyjuk magunknak.Hát mit gondolsz,milyen kincs ez? Aranyat prüsszent,aranyat hagy itt nekünk!Ez egy nagy kincs ! Elkobozták a fiutul az aranyat prüsszentő szamarat. A fiú hazamégyen.Adtak neki helyette egy másik szamarat.Hazamegyen és kérdi az idesapja: - Na, kedves fiam, hát mit szolgáltál? - Édesapám,én szolgáltam egy aranprüsszentő szamarat ! - Eát, hagy lássam mán, fiam, mit csináX? A fiú azt mondja: - Na, prüsszents, szamaram! De bizon a szamár nem prüsszentett, mer az arant prüsszentő szamár a kocsmárosnál maradt, űneki helyette adtak egy másikat! Azt mondja az édesapja: - Na, fiam, te is kiszolgáltad magadat! A másik fia azt mondja: - Én elmegyek, édesapám, és szerencsét próbálok! Elment a fiú. Az is ugyanannál a háznál kezdte meg a szolgálatot, ahol emez. Mikor letőtt ott is a háromnapos esztendő, mer ezelőtt a régi világba nem háromszázhat

vanhat napbul állt egy esztendő, hanem három napbul, mikor letőtt a háromnapos esztendő, azt mondja neki, hogy: - Mit kivánsz? Adok neked, ide figyelj fiam, egy kÍ3 asztalkát, aminek azt mondod, hogy "teríts asztalkám, teríts", az minden ételt-italt eléd tesz! El is fogadta a fiú, jön hazafele. Bemegyen ugyanabba a vendéglőbe. És kérdi a vendéglős: