Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

rette vón el feleségül. Hát, na nem így sikerült, nem így sikerült,nem így sikerült.A vasorrú bába megfogta a jánt, vót ott a király kertjébe egy nagy halastó, és belelökte a tóba.Megfúlt a kisjány. Sírt a gyermek állandóan! De ahogy ez megtörtént, mán másnap el5 is jött a király. De sírt a gyermek állandóan, akármit csinált vele! Megyén a kis őzike: - Felséges királyom - azt mondja -, tedd a szarvacskám közé a kisdedet - azt mondja -, elsétálok vele! Levitte a kertbe, odament a vízhez: - Nénémkém,nénémkém, gyere ki a vízből - aszongya -, vedd ki a kisdedet az őzike fejérül! Fenik a kést, fenik a bárdot, vénasszanynak jánya ttidőmbül, májambul ehetne! Mán akkor az vót az óhaja a menyecskének, hogy az őzikének szivet-máját szeretné megenni. Mer aszonta neki a király, hogy lesoványodott, megcsúnyult ez a vasorrú banyának a lánya, nem olyan vót, mint az ű kis felesége: - De lesoványodtál! - Hát igen, aki gyerekágyat fekszik, az így jár. Na,mindegy. Hazavitte a gyereket, nem sír,játszott vele a kis őzike. Másnap megin sír, megin rí. Ezt meg kell lesni valahogy, mit csinál ez az őzike avval a gyerekkel, hogyha visszahozza, az sose sír? A. király ment utána le. Odaér a vízhe, hát megin mondja, hogy: - Nénémkém, nénémkém, gyere ki a vízbül, vedd ki a kisdedet az őzike fejábülí Vénasszonynak jánya tüdőmbülmájambul ehetne! A kisjány feljött a vízből, megrázkódott, mer egy aranykacsa vót, szép kis menyecske lett. Leült egy bokor tövibe,megszoptatta a kisdedet. A király meg odament,oszt kürülölelte, nem tudott tovább kacsának változni a jány! - Hát mi van itt?