Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Mikor oszt hegyes lesz, akkor oszt az orrába beleakaeztom a kisvőfinek. "Lássátok - mondom —, itt maradt a lyuk, azér, mer az orrotokba akasztottam!" Mán a mese az nincs tovább, csak eddig vót a mese,ugyi, lakadalmat csináltunk a királyfinak! 7. Jancsi és Mariska Egy szegény ember vót, annyi gyereke vót,mint a rostán a lik, eggyel több. Nem tudom, hogy bírta. Na, elég abbul annyi,hogy elment az ember dógozni. De nem vót semmi otthun! Aszongya a feleséginek, hogy: - Főzzél - azt mondja -, oszt majd hozzál! Az asszony töri a fejét, hogy mit főzzön ű, nem tud mit főzni! Fogta, egy mejjit levágta, odatette megfőzni. Mikor megfőtt, kivitte az embernek. - Anyukám, milyen hús ez - aszongya -, ez nagyon jó ézű hús ! - Egyed mán! - aszongya. Másik nap megin ment az ember, megin csak főzni kellett, levágta a másik fél mellit is. Kiviszi. - Milyen hús ez, te? Ez nagyon jó ézű hús! Ilyen ézű húst én még sose ettem! - Ne kérdezősködj - azt mondja -, tegnap az egyik mejjemet, máma a másik mejjemet! - Hű, hékára,ha ilyen jó ézű az emberhús, annyi gyermekünk van, mint a rostán a lik, eggyel több, minden napra jut egy! Úgy is tettek! Kezdték, osztán ölték-vágták, sütötték-főzték a gyerekeket. Mán nem maradt csak egy kis Jancsika meg egy kis Mariska. Hát hallja a kisfiú, mikor be—