Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Odadta neki az öregasszony,János pedig megfogta,húzta, vitte, cipelte. A lú megszólalt: - Kedves gazdám,tartsál ki,míg a vénasszonynak a határáig el nem érünk! Addig húzzál,vigyél, majd azut viszlek én tégedet! Húzta is Jáno3, vonszolta maga után ahogy tudta. Mikor elérték a boszorkánynak a határát, akkor a lú megrázkódik. Egy gyönyörű szép táltosparipa lett belőle! - Merre menjünk, kedves gazdám, földön-i vagy a levegőbe? - Menyünk - azt mondja - a tizenkétfejű sárkánnál! Ott van Tündérszép Ilona,és ezt nekünk el kell hozni! - Elhozzuk, édes gazdám, mert ennek a lova az én 3— csém! El is mentek, be is kopogtattak. Otthol vót Tündérszép Ilona és megjelent János: - Sa, gyönyörűségem, szivem szép szerelmem, most mán érted jöttem és el is viszlek- Nem lesz abbul semmi, kedves férjem, János, mert a sárkány hazavágja a buzogányát, tégedet ki fog végezni ! - Nem baj semmi, csak ülj fel a nyeregbe! Fel is ült Tündrészép Ilona a nyeregbe. A sarkán hazavágta a buzogányátV Je nem vót,aki fogadja,me.r mán Tündérszép Hona nem vót odahaza. De a lú" rúgkapál az. istállóba. A sárkán dühösen hazamegyen és mondja: - Mi baj, te dög lú? Szénád nincs, vagy zabod nincs? - Mindenem van, de neked Tündérszép Ilonád többet nincsen! - Ó» dehogy nincs! - azt mondja. - Megtörhetek egy zsák die's? Meg is eszem? - Meg is törheted, meg is eheted, mégse érjük utol! Elővette a tüzes rudat és a lovat elkezdte ütni—ver—