Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

megmentettelek! Kegyen a fiú tovább, szógálatot keresni. De megin odajutott, ahho a fához. Látja, a másik testvérjenek a kése véres. Megy megin ezt is megkeresni. Amint megy, mendegél, egy királyi udvarba szegődött el a bátyja. És ottan nagyon rossz erkölcsit végzett és itt a fiút kivégezték. Ezen már a fiú nem tudott segíteni, hiába ment az öregasszonho. Azt mondta,hogy bűnös embert ezentúl nem fog bele a varázslat gyógyításába. A kisfiú ott magába elindult tovább, a világgá. Ahogy ment, mendegélt, beérkezett egy királynál. A királynak vót egy aranyszőrű falka juha, akit meg kellett vón őrizni. De senki nem merte vállalni, mer a juhokat senki nem tudta megőrizni. Beleállt a kisfiú, és amint mentek a juhok kifele, ű csak mindenütt ment a juhok után. És kedveskedett vélek,a juhokat dédelgette. Egyre se ütött, egyre se vágott. Azt mondják a juhok: - Ilyen pásztorunk nekünk még az életbe sosem vót! De ne féljél, kedves gazdánk, kedves pásztorunk! Amilyen jó vagy te mihozzánk, olyan jók leszünk mi tehozzád! Kern fogunk mi elmenni! Estére haza fogunk menni ! Te csak feküdj le és aludjál! Estére mimd itt ieszünk. A kisfiú le is feküdt aludni. Este hazamentek. Igen, de neki vót egy feladat feladva, hogy amibül a juhok élnek, abbul a fűbül űneki vigyen haza a pásztor. A kisfiú hazament. Tarisznyájába abbul a fűbül,amibül a juhok táplálkoztak, nem tudott vinni semmit sem. Hazamegyen. Azt mondja a király: - Na, kedves fiam! A juhokat igen, hazahajtottad, de az eleségibül,amibül ők táplálkoztak,ugyan semmit se hoztál! Eét nap van még hátra. Hanem eztet nekem derítsd ki, hol isznak és hol esznek a juhok! Másnap reggel hajcsa kifele a juhokat. ff megy szépen