Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

vette, még túlabb vágta a buzogánt, mint azelőtt! Ka, erre oszt mán nem vágta viasza. - Itt mán főbbet tudnak - aszongya -, mint én! Na, mikor hazamegyen ... elbújtatta a nénje a spájzba. Hazamegyen, aszongya: - Mi idegen szagot érzek itt, feleségem? - Az bosém jött látogatóba! Aszongya: - 3újj ki, sógor, a spájzbul! - De mán akkor az asztal mindig meg vót terítve, mire hazament,mindig meg kelletett teríteni neki. Aszongya -, gyere, ebédeljünk! Nekifogtak ebédelni, hát ott is vasbul vót pogácsa, ónbul galuska. Ahogy esznek,de Borsszem Jankó jobban tudta enni, mint a sárkány. Na osztán, mikor megebédeltek, aszongya: - Gyere ki, sógor, igyunk meg egy pár pohár bort! Kimentek, megisszák a bort,akkor a sárkány azt mondja: -- Na, gyere, sógor, egy pár birokra, gyere sógor, birkózzunk! Kikor megfogja a sárkány, levágja bokáig. Kiugrik Borsszem Jankó, levágja a sárkánt térgyig. Kiugrik a sárkány. Kiugrik a sárkány, levágja kötésig. Borsszem Jankó megin kiugrik, levágja a sárkánt hónaljig. /Nem, fordítva mondtam!/ Kiugrik a sárkány, levágta nyakig. Ahogy levágta, akkor oszt levagdalta a fejit. Kind a tizenkét nyelvit, a hegyit levágta, oszt áztat megin beletette a táskájába. Bemegyen, megin mondja a nővérinek: - Na, készülj néném, gyere haza - aszongya -, menjünk haza! Mos mán nem félhetsz, hogy a sárkány megeszen. - aszongya. Hazamentek, így oszt ürült az asszony, az öreg mama,