Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

94. Tudakozódás halott felől Mikor a tizennégyes háború vót,oszt ű meghalt /Donka Péter,a közlő bátyja/, még akkor fiatal ján vótam. Osztán jártam ú utána,hogy hát tudjunk rulla valamit. Szegény anyám mindig sirdokolt, hogy hát; - Sridjetek Adonba, vannak ott tudósok! Én is elmentem. Hát vót ott egy asszon, azt mondták, nagyon tud mindent.Nem tudom a nevit.Hát ahogy elmentünk, az asszonka ki vót pakolva,meszelt.Nem vót otthun. De iáikor hazajött, nagyon részeg vót. - Hát - azt mondom, ketten mentünk a testvéremmel,meg egy másik jány vót, nem emlékszek, melyik vót velünk; aztán az asszonyka ahogy meszelt,kipakolta a szép rozmaring got az ablakbul, ki az udvarra, meg ilyen fésűt, amilyen nekem van a hajamba, olyan fásü vót kitéve az ablakba; aszondom nekik, a két jannak: - Halljátok, én ebbül a roz— raringbul letörök egy szálat! Meg fogja-i tudni, hogy le van törve vagy nem? Meg ezt a fésűt elveszem! A zsebembe tettem persze a fésűt, a szép rozmaringszálat szépen lenyírtam, nem vót otthon az asszony, azt a táskába tettem. Hát bejön az asszony, hát kérdezi,hogy kit keresünk. Mondom neki, hogy: - Donka Pétert keresnénk, ha tetszene rulla valamit tudni. - Hát hogyne - azt mondja -, tudok, tudok. így gondoltam, ha mán ez tudja, akkor tudja.hogy elloptam a virágot meg a fésűt! De bizon, nem azt tud

ta,nem mondott az én testvéremrül olyasmit. Azt mondta: - Meghalt. - Hát azt tudjuk mink is, hogy meghalt! Mindig vártam, hogy megmondja,hogy a rozmaringot el-