Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

oda Pestre. Éppen akkor megérkezik az anyja a gyereknek. Ászondom: - Jaj, mikor hoztátok haza? Aszongya: - Három napja. Kondom: - Kern tudtál vén mán lejönni? Már el is végeztem véna! Most - mondom - menjek az én lányom magéba Pestre? Hát oszt meggondoltam a dogot: - Na eridj jányom,majd én utánad elmegyek! Hát úgy is vót.Az állomástul üzenek nekijek, hogy vigyenek be vizet, oszt én megcsinálom. Mikor odamentem, a gyermeket fogta egy másik. Nyögött, letartották, ej, nagyot fosott a gyerek! Azt mondja az apja: - Nem tudja ezt Virág néni kigyógyítani! Nem szóltam semmit. Mikor megcsinálom a vizet neki, magfürösztöm, aszondom: - Na, hozzá ne nyúljatok! Akármeddig fog aludni a gyermek, hozzá ne nyúljatok! Nem nyúltak hozzá.Második vize után megin megfürösztöttem,megin csak aludt a gyermek. Harmadik vize után mán evett a gyermek!Hát osztán kérték a gyermeket befele Nyíregyházára. Be is vitték, és nem merte megmondani az anyja, hogy hogy gyógyítottuk ki. Félt, hogy engemet lecsuknak érta. / Meggyógyult? / Meg bizony, hát mahónap katona lesz! De hát az mán olyan vót mátt,mint az ujjom,úgy száradt elfele.És amit megevett, áztat hányja kifele, ez a szemverés, meg a hasa megyén. Hát osztán bevitték, mondja a fóorvos neki: - Mondja meg, micsináltak vele? - Hát mán akkor olyan kövér lett a gyermek. Hát osztán nem merte megmondani az anyja neKi.