Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

bad a házbul kiadni senkinek semmit se kilenc napig, se kérni senkitül semmit se! Hazajött az apám, ó, másnap reggel - még tán aludtunk - mán egy asszony ott vét! Mán jött egy kis sóér. - Nincsen most egy szem se, nem tudok adni! - nem adott anyán, pedig nagy szomszédasszonyok vótak együtt. Alighogy elment, megin jött, hogy: - Áldja meg az isten, adjon mán legalább egy kis paszulyt, vagy ezt azt! - Dehogy adok, nem adok én most semmit sem! úgyhogy háromszor ment hozzá kérni, nem adott semmit se. Elmullott a mi tehenünkre! a rontás,de mán egy csecse elment. Vét ilyesmi! 52. Boszorkány szopta koca Vét még olyan disztó is,azt is az én szüleimtől hallottam, hogy járt a csürhére. És mikor beért a kapun, nem várta,hogy a malac alámenjen,mán a kapunál megállt a koca. és röfögött. És akkor mán szopták! Hát az is valami megrontás vót. És ahogy megállt a kapunál, oszt röfögött, oszt az is elment a tudósho, ahho az Urszulyho. Azt mondta: - Ha hazamegy a disztó,és ha nekikezd röfögni,vegyen fel egy nagy rudat, olyat, hogy avval üsse a kocát, ahogy csak bírja! Na, úgy is csinált! És ahogy ütötte a kocát, a kocának semmi baja se lett, de az, aki ott vót, szopta vagy mit csinált vele, az ágyban fekvő beteg lett,úgy elverte: Azt ütötte, nem a kocát! Eát ezt is ugye a szüleimtül hallottam. De hát csak igaz vót, mer ha nem lett vóna igaz, akkor nem beszélték