Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Mindig sírdogált az öregasszcn: - Legalább a Jóisten egy Borsszem Jankót adna nekem! Nem bánná, ha egy borsszem vóna is,akkor Is. Ka majd egyszer sepreget az öreg mama, egyszer megszólalnak: - Idesanyám, ki ne seperjen mán! Szíjjelnéz, nem lát semmit se. Megin mondja: - Idesanyám, ki ne seperjen mán! Akkor megin. szíjjelníz,megin nem lát semmit se. Kar— madszor ... csak sepreget tovább. Megin mondja: - Idesanyám., ki ne seperjen mán! Akkor néz oda, egy kis borsszem fiú! Felvette, Ölelte, csókolta. Hazamegy az ura, mondja: - Na, van mán nekünk egy kisfiunk - aszongya -, adott az Isten egy kisfiút! - aszongya. Na, teltek a napok, nyőtt a kisfiú, minden. Egyszer elkezdte oszt neki az anyja sorolni, hogy: - Vót neked három nénéd, hogy milyen alapon ... odalettek, nincsen! - aszongya. - Mán milyen jó vóna, mos mán megvóna a nénétek - aszongya -, osztán hát teisis megvónál - aszongya -, milyen jó vóna! Aszongya a fiú: - Hát hogy? - Hát - aszongya -, vitték az ebédet apádnak, oszt mind odavesztek. Előbb az öregebbik nénéd, aut a középső, aut a legkisebbik - aszongya -, így oszt nincsen. Na, amikor nyőtt a fiú, azt mondja az anyjának: - Idesanyám, süssél nekem hamuban pogácsát - aszongya -, oszt én elmegyek világot próbálni! Hátha meglelem a nénéimet. Ahogy a fiú elment, megyén, mendegél-mendegél, jó messzire megyén. Megyén, eccer hallja ű, hogy mondják: "Gyű,ne; gyű,ne!" Egy hegy alatt. Odamegyen, hát hét