Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

III. NOVELLAMESÉK

- aszongya - megin vót egy ágy, meg egy véres toké, rajta egy bárd,álmom átal,édes lelkem. Mentem megin tovább, ott - aszongya - minden sarokba egy pucér no, a feje levágva, álmom átal, édes lelkem. Mikor ide beértem - aszongya -, csörgött-csattogott a kard. Mintha kijöttem vóna,álmom átal, édes lelkem. De mán nem érkeztem, csak mintha az ágy alá bújtam vóna, álmom átal, édes lelkem. Oszt akkorára jöttek - aszongya -, nagyon szép nőt hoztak,mind a tizenketten keresztülmentek rajta,álmom átal, édes lelkem. Na, akkor levágták a fejit.Elkezdtek beszélgetni. Eszekbe jutott, hogy még gyűrű is vót az ujján, aranygyűrű. De nem tudták lehúzni, álmom átal, édes lelkem; mintha levágták vóna, álmom átal, édes lelkem! Oszt beugrott vóna az ágy alá, oszt aut elkezdték, álmom átal,édes lelkem, keresni. Oszt egyikőjük azt mondta:"Mit keresed,maj megleljük reggel, ha sepregetünk", álmom átal,édes lelkem! Ha nem hiszik, itt van ni! Erre osztán a tizenkét pandúr belépett, elfogták a tizenkét betyárt. lígy osztán a lánnak így maradt meg az élete. És ma is él, ha meg nem hótt. Neki maradt a tizenkét lú; tizenharmadik vót, amit a temetőbül elvitt. A betyárok kincsit a pandúrok vitték el.