Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

III. NOVELLAMESÉK

De hogy ezt eltitkolja a királyi fenség, hogy a királyi családba ilyen gyász,szomorúság he ne jöjjön, összehívták a bölcseket.összehíttak tudósokat,összehíttak mindeneket. - Hogy ódjuk meg ezt a kérdést,hogy ez a királyi család bul ez a titok ki ne menjen? Azt mondták: - Vagyona van,értéke van a királyi családnak! A gyermeknek kell csinálni egy márványtáblát aranybetűvel felírva, kincseit.hozományát hozzárakva, az országokat is ne terhel

je,és eresszük el a tengerre! így osztán nem fogják megtudni azt, hogy a testvér testvértül született! El is engedtík! Csináltak egy bársonybul kibélelt csónakot. A márványtáblát aranybetüvel felírva! AZ aranyát mellérakva, elengedték a nyílt tengerre a gyermeket. Vitte hullám, sodorta szél, tengeren ment! Majd egyszer egy halász a tengerszélen kezdett halászni, és látta,hogy a tengeren valami felütötte a fejit. Û azt mondta, hogy: - Ez egy ösmeretlen látvány, de mégsem hullám! Itt valaminek lenni kell! - Kezdett behajózni elibe, és amikor behajózott elibe, látta, hogy egy gyönyörű szép kis trónon, benne egy gyönyörű szép fiúgyermek, hozza a hullám! A halász ezt kifogta.Akkor meglátta mellette a márványtáblát. A felirata az vót: "Anyja a nagynénje, apja a nagybátyja! Nagy királyi családból származott a gyerek. A vagyona mellette van!" A halász ezt kifogta. Elvitte haza magánál,és neveltess nevelte. De a halásznak éppen egy ilyen korú gyermeke vót, mint amilyen ez a fiúcska vót. A két fiút úgy nevelte, mint ikert. De mégis, hát ugyi, mint ahogy mondják, a sült galamb kikapar valamit, a halász is elejtette a családja közt áztat,hogy ez a fiú neki nem fia! Mán ti-