Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

III. NOVELLAMESÉK

- Hát mindenkinek megfizettem! - Tudom, bíró uram! Nekem is a hátamra négyet vert a hajdú! Ilyen fizetésér lett ez a fa összehordva! - Hát hunnen veszed, felséges királyatyám? - Mert a hajdú énrajtam végigvertetett és rám mondta: "Hosszú orrú nagy paraszt!" Előhítta Mátyás király azt a hajdút, aki úrajta végigverte azt a két suhángot: - Na, most hányd csak széjjel ezt a mágia fát! - amibe Mátyás király hordta,mert ű megjegyezte azt a fákat. - Mi van erre a fára írva? - "Ezt a fát Mátyás király hozta ide!"- akkor a hajdú térdre esett. - Nem! Állj fel, te szolga vagy! Neked parancsolnak! Gyer' elő, bíró, ez a te dogod vót! Mér verted te meg a szógákat, és mér verted meg a királyt? És mér éhbérér hordattad be ezt a fát ide? Ezt a fát én hoztam ide, ezen az én nevem van! Mátyás király a hajdút felmentette mint szolgát,a bírót pedig komiszul megbüntette. 29. Mátyás király és az öreg katona Mátyás király ment valami kor az ű uri eicelenciájávai. Mátyás király ráösmert egy öreg katonájára. - Adjon isten, öreg! Azt mondja: - Pogadj isten! - Hány még, hány a harminckettő? - Mán csak, uram, tizenkettő! - Messzi van még a messzi? - Mán csak az ökör szarváig! - Meg tudnál-i három bakkecskét fejni?