Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 3. (Jósa András Múzeum Kiadványai 23. Nyíregyháza, 1986)

Németh Zoltán: A kétszáz éve mezővárossá lett Nyíregyháza életéből /1754-1524/ - II. Testamentumok

nyelvészeti szempontból tártuk fel azokat. így forrásanyagként jobban kezelhetők lehetnek a kutatók vagy az érdeklődő közönség számára. Tudnunk kell, hogy az Alföld déli részéből ide telepített szlovákok első csoportját az ún. másodlagos telepítésííek alkották, őket pedig - elsődleges települőkként - mások követték a Felvidék számos megyéjéből. Mindkét csoport középszlovák jellegíí nyelvjárást beszélt, és megtaláljuk náluk a korai kétnyelvűség nyomait % tudtak vagy tudhattak némileg magyarul és több magyar lexikális elemet /ún. hungarizatust/ használhattak a szóbeli érintkezésükben. Továbbá

Î a szlovákság irodalmi nyelve csak a 19o század második felére alakult ki, vált általánossá a használata. Az ezt megelőző időben,egyj-másfél évszázaddal korábban helyet változtató, majd új hazát lelt szlovákok a migráció során csak a magukkal hozott többféle nyelvjárást használhatták. Az írásos nyelvet azonban kölcsönözniük kellett. írre legalkalmasabbnak bizonyult a /területileg is közeli/ rokonnyelv: a korabeli cseh irodalmi nyelv

. Ez a mai cseh nyelvnek /novoőesky spisovný jazyk/ a közvetlen elődje. Megnevezései: írásos ócseh, bibliai cseh, a kral

icl biblia nyelve /spisovné staročeština(Staročeská spisovná norma, česká spisovná norma, biblictina. */ A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár regisztereiben a korabeli cseh nyelven írt anyagokat "t", "tót" JelzetÜnek vették, mivel akikről szóltak, főleg "tótok" voltak. A fentieknél fogva az írásba öntött szót, gondolatot csakis a bibliai cseh nyelven tudták rögzíteni a nyíregyházi szlovákok is/akiket egy idő múlva "tirpákok"-nak neveztek, és utódaikat ma is ezzel a megkülönböztető etnikai fogalommal illetik/. Miközben azonban csehül írtak,