Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 3. (Jósa András Múzeum Kiadványai 23. Nyíregyháza, 1986)

Ján Koma: Előszó

rekvésben kanzerválóan hatott a saját hagyományos kultúra alapvető jelenségeire is. Ezt egészen az első világháborúig rendszeresen fölfrissítették a szezonmunkások, akik nyári és őszi mezőgazdasági munkákra jöttek ide,de a volt idénymunkásokból kikerültek további betelepülők is, akik mint szolgák, esetleg mint taksások találtak egész évre való munkát. Egészen az első világháború időszakáig táplálta a Nyíregyháza környéki szlovákok zárt társadalmát az eredeti népi kultúra. A magyar társalgási nyelvet elsajátították, mivel azt megkövetelték a várossal, a hivatalokkal való érintkezés miatt. Az első világháború után, amikor lezárták a határokat és a szezonmunkások beáramlása már csak minimális volt, megszűnt itt az eredeti szlovák népi kultúra fejlődése is.Ez egy újonnan keletkezett jelenség, mivel hiányzott a közvetlen kontaktus a szlovák területen fejlődésnek induló kulturális élettel. Nem volt rá éltető exogám befolyás és így izoláltan halódott, megmerevedett. Csak a zárt környezetben való lemerevedése változhatott késleltető elemévé. Az if jii nemzedék kezdett tőle elidegenedni. A jelenlegi gazdasági viszonyok közepette a nyíregyházi szlovákok számára megszűnt a küzdelem a gazdasági fennmaradásukért. Szétszakadtak az izoláltság gátjai, azonban új értékek áradata keletkezett, amelyek számára tárva-nyitva az ajtó minden régióba, minden lckalitásba,s forradalmi fordulatot eredményeznek a gazdasági és kulturális-társadalmi élet valamennyi szférájában.Az externív, e közösség számára nem eredeti tünetek inváziója valami újat idézett elő az eredeti kulturális értékek iránt. Ez a jelenség általános és spontán.És ahogy ma állunk e kérdés előtt, az vagy az a jelenség, amit éppen kutatunk és