Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)
Sita, tele tüzelővel. A gally sisteregve ég a tűzön,mintha siratná a cselédsors nyomorúságát! Az ajtó mögött, a sarokban egy káposztásdézsa. Már erjed, ennek is érezni a szagát. A dikó alatt krumpli, sütőtök. Beszélgetés közben sok mindent megtudok az életükről és munkájuknői. A gereben,guzsaly,motolla,s az esztováta: fontos eszköz., sőt megélhetési forrás is volt, hiszen az asszonyok késő ősztől kora tavaszig fontak,szőttek» Kérésemre Mari néni elsorjázza, hogy melyik eszköz mire való» A gyermekek figyelmesen hallgatnak a dikón. Hatan vannak, mindegyiken háziszőttesből készült kantus van, de cipő egyikőjük lábán sincs! Odamegyek hozzájuk: "Hát tiveletek mi van, hogy mind itt vagytok egyrakáson?" Eovácsné válaszol helyettük: "Nincs lábbelijök, azért játszanak itt a dikón.András napkor majd veszünk nekik!" Megtudom azt is, hogx Kovácsoknak hat gyermekük van ugyan, de ezekből kettő a Biriki szomszédé,s Kovácsék egyik nagyobb fia az apjának segít az istállóban,a másik pedig az iskolában van. Erről mondja: "Nemsokára megyek, hogy hazahozzam." "Hát miért nem tud hazajönni?" - kérdezem. Haza tudna az, de mezítláb van.A hátamon vittem fel és a hátamon hozom ha za. A sár már hideg, hogy mezítláb 1 menjen az- iskolába!" Sok édesanyát láttam, amint így vitte a gyermekét, sőt, még az András napi vásár után, télen is! A gyermek nyakába akasztva a bakó /háziszőttes tarisznya/, benne a palatábla, palaveesző, a nagyobbnak pedig- olvasókönyv is. A gyermek átöleli az édesanyja nyakát» Az anya kezében: két darab fa! Szokatlan látvány volt előttem. De Túristvándiban, a fűtési időszakban, minden gyermeknek naponta két darab fát kellett vinnie» Az: egyház szegény volt, fűtésről másképpen nem tudott gondoskodni. Szabó Pál írja a 30-as évek egyikéről, hogy "a legso92