Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

a jószágot tartották. Gulyás

. Tóth György az első világháborúban megsebesült, úgy, hogy a bal lábára ezután sántított. Éppen ezért, hogy a szolgálatát kifogástalanul elláthassa, négy pulikutyát tartott. A gulyát a kutyák terelgették, a gulyás kívánsága szerint. Slég volt csak egy mozdulat,a kutyák máris tudták, hogy mi a feladatuk. "Többet ér ez a négy kutya, mint négy bojtár!" - mondogatta a gulyás. A gulya kétszáz darab tehénből állott. Tőke gulyának is nevezték* Nagyszarvú, kormos nyakú, szürke magyar marhák voltak. A négy kutya hamar rendet teremtett közöttük, ha nekivadultak és tülekedtek. Ebben a tőke gulyában nem fejték a teheneket. A tejet a borja szopta ki. így nevelték fel a borjúkat. Majd a bikaborjúk közül kiválogatták az ökörnek valókat. Ilyen gulya volt még a báró dányádi, kömörői, sonkádi és a tiszakőródi birtokain is. Az istvándi uradalom gulyája a Rókáson és a - Fülesd és Könörő közötti - Gábornokon legelt .Mindkét helyen hodály és karám állott» Esténként, ha jó idő volt, akkor a karámba, ha rossz idő volt,akkor a hodályba terelték be a jószágot. Hozzátartozott még egy hordozható kunyhó is, a— mit mindig magukkal vittek, ha újabb helyre mentek legeltetni. Tóth György mellett a fia, Zsigmond volt a bojtár» Kanász:

. Az uradalmi kanász id. St er József volt, aki ma is él Túristvándiban, mint a helyi tsz. nyugdíjas kanásza. Az. életéről a következőket mondotta: *905-b«n születtem Géberjében. édesapám is kanász- volt, vele együtt 1925-ben jöttem ide Mátészalkáról, a Kende báró istvándi uradalmába. A báró hívott bennünket egy törzskönyvezett kocaállomány gondozásához. Hírből ismerte apámat» Ezért, mivel apám elismert szakember volt, magasabb fizetést igért a szokottnál. Ez akkor, a nehéz gazdasági viszonyok 79