Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

abrakolást, a trágyakihordást, az almozást, a lóvakarást és kefélést. A vakarából a port - katonás módon -\ az istálló kövezetére verték ki; hadd lássa az intéző, vagy a béresgazda,hogy itt a munkát rendesen végzik! Itatás után hazamentek friistökölni,de nem egyszerre, hanem felváltva» Früstök után mindketten az istállóban tartózkodtak,állandó készenlétben. Télen-nyáron várták a parancsot,hogy mibe kell fogni: hintóba, kocsiba, vagy szánba? De megmondták azt is,hogy kettős vagy négyes fogattal kell-e menni, hogy hová kell vinni a bárót vagy a feleségét, esetleg a vendégek elé kell menni a vasútállomásra» Nem akármilyen látvány volt az, amikor a prádés kocsis, mint egy lovashajtó úr, libériában, szalagos pörge kalappal, előre néző egyenes testtartással hajtotta végig a falun a gyönyörű fekete lovakat.A prádés kocsis különösen akkor igyekezett kitenni magáért, amikor vendégeket vitt az állomásra vagy egy másik birtokra. Ilyenkor aztán bemutatta a "szép hajtás" tudománxát« Egy kis mozdulat, s a lovak máris tudták, hogy merre forduljanak, vagy hogy sebes lépés, vagy sebes menet következik. Ezáltal nemcsak a maga tudását, hanes a báró lovainak ügyességét is bemutatta. Mindezekért a prádés kocsisnak kijárt egy kis borravaló is! Érthető» hogy a cselédség között a prádés kocsis rangos ember volt, hi szén ő volt az, aki naponta találkozott a bárói családdal,s velük minden nap szót válthatott, vagyis kérdéseikre felelhetett. Kivételes eset volt ázásaikor más uradalmi alkalmazottakat a báró megszólított, bár mindenkor levett kalappal állottak előtte* Az ilyen ritka eseteknek nagy híre volt« Mondogatták is az asszonyok egymás között: "HAUottad már, hogy az urammal ma szóba állt a méltóságos úr?" Ez nagy kitüntetésnek számított« 61