Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

szalad!" Ezután, kimentek a disznóhoz. A fogók az ajtó kát oldalára állottak» A gazda egy; kis edényben rázta a tengerit, hogy a hízó kijöjjön. Mikor az kijött, az emberek rávetették magukat, fülén-farkán-szőrén ragadták és oldalára fektették. A hentes a disznó lábára lépett és beleszúrta a kését a disznó torkába, úgy,hogy az a szívét érje, i spriccelő vért egy tálba, vagy kis tekenőbe fogták fel* A perzselés helyét úgy választották ki, hogy sem az istállóhoz, sem a széna- vagy szalmakazalhoz: ne legyen közel* A hentes bőven hintett szalmát a földre, a disznó alá. A disznót a lábánál fogva odavonszolták és rátették a szalmára. Egyízben majdnem baj történt nálunk. A hentes megszúrta a disznót,az meg se nyikkant« Az emberek a perzse— lőhelyre vitték a disznót,rászórták a szalmát és meggyújtották* Egyszer csak felugrik a disznó, szalad, hátán az égő szalmával* Egyenesen a szalraakazal felé szalad! Megdermedve néztük. Leghamarabb Papp Pista szomszéd tért magához, aki egy jó markos fiatalember volt. Utánaugrott a disznónak és éppen csak hogy elkapta a hátsó lábát, a kazal előtt* Odaszaladt a hentes és a többi dÍBznófogó is. "fia, megállj! - mondta Kis TTálmén bácsi, - te sem kelsz fel mégegyszer!" Megszúrta mégegyszer. A disznó hörgött egyet és kimúlt* Disznópexzseléskor a gyermekek is kinn voltak és nézelődtek. Az első szalma leégése után a villa hegyével egy kta parazsat félretettek. "Ba, ezt gondozzátok, tegyetek rá egy kis szalmát, hadd égjen.!" Csinálták is örömmel. Ebből szítottak tüzet a további perzseléshez* Az első perzselée után a hentes elővette a kaparó kását«. Letakarította a hamut a disznóról ás megnézte, hogy 167