Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

segítségével megállás nélkül kavarták a ciberét, illetve a lekvárt» A megmosott szilvát az üstbe öntötték. Az üst alatt mindig lassú tűz égett. A kavarás nem volt könnyű munka, ezért állandóan váltogatták egymást. A szilva gőzölgött, majd levet eresztett az üstben. Ahogy párolgott a lé,egyre nehezebbé vált a kavarás. A cibere egyre öregedett, s egyre jobban fortyogott, pufogott, hogy lekvárrá alakuljon át.A végefelé a kavarok már gyakrabban, váltották egymást. Ha nagylány volt a háznál, eljöttek segíteni a lánypajtásai, de a legények is. Nótázással, meséléssel, nagy vígsággal telt el az este. Míg nőtlen, voltam,én is résztvettem néhány ilyen lekvárfőzésen, segédkeztem a lekvár»kavarásban. Egyízben tréfából az én arcomat is bekenték ciberével. Hagy volt a vidámság, mikor látták, hogy ne» haragudtam meg érte. De nem is lehetett! Örültem, hogy mint fiatal segédlelkészt maguk közé fogadtak» Ahogy múlt az este, lassan-lassan elmentek a fiatalok: és a háziak magukra maradtak« Nemcsak az est, de a lekvár is egyre öregedett! Éjféltájban már csak pufogott az üstben. A tűzre "csontár"-t vetettek, hogy ne egyszerre aludjon ki a tűz,majd végleg eloltották* De még ezután is kavargatták, hogy hűljön a lekvár. Majd kivették & vitorlát az üstből. Az üstöt bevitték a házba a lekvárral együtt. Az előre elkészített lekváros szilkékbe rakták át a lekvárt, egy nagy merőkanállal. A szilkék többnyire A 6 literesek voltak, de akadt közöttük nagyobb is. Termé» azetesen a vitorlákról is lekaparták a lekvárt. Reggel, amikor már teljesen kihűlt a lekvár, hólyagpapírral lekötözték. A lekvárt úgy osztották be, hogy újig kitartson« 161