Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

hántolt fűzfavesszőből készült. A teteje domború volt« Bbbe tették a kendőbe takart kenyeret« Ahol nem volt kenyereskosár, ott a komód tetején, tartották, természetesen ott Is kendőbe takarva* A gyermekek nem vághattak magoknak kenyeret* De a szegény családoknál nem Is ehettek minduntalan. Az édesanya esak étkezéskor szelt kenyeret a gyermekeinek» A kenyeret nem volt szabad hátára fektetve tartani.Ugy vélték, hogy akkor megfájdul a háta annak,aki dagasztotta«. Krumplis kenyeret főleg azok sütöttek, akik nehezebb anyagi körülmények kőzött éltek. Ezt komlós korpával kelesztették. De sütöttek így kenyeret nemcsak kényszerűségből, hanem azért is, mert a krumplis kenyér puha, foszlós és igen ízletes. Komló bőven termett a Túr partján és as erdőszélen. A virágját megszedték, megszárították és a pitarban vagy kamrában tárolták«, A kenyér élesztéséhez való komlóskorpát előre készítették el« A komlóvirágot felfőzték, a főzetet egy kiste— kenőbe tett, liternyi korpára ráöntötték. Szikkadás Után Összenyomkodták, több kis csomót formáltak ki belőle, majd a komlóskorpaszárltó kosárban megszárították. Ez egy gyékényből készült, kerek formájú, körül peremes, kb. fél méter átmérőjű lapos kosár volt. Amikor a komlóskorpa megszáradt, vászonzacskóba tették és a kamarában vagy a pitarban szegre akasztva tárolták«. A szükség hozta, magával azt is, hogy sokhelyütt málélisztet kevertek a búzaliszthez. Igazán szegény volt az,aki tisztás, málélisztből sütött kenyeret«Ez egy kissé BzéW folyt a kemencében, lapossá vált, de ízletes volt« Az elóte

. amit sütéskor a kemence szájához tettek,általában öntött vasból vagy fémlemezből. kesziilt.De használtak fűzfavesszőből, fonott, sártapasztásos előtétet is« 158