Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

A gyermekek tudtak más kiszámoló versikéket is« Pál— dául: a kiszámoló ökölbe szorította a kezét és a társai mellét megérintve, körbehaladva mondta a versikét: "Ön, dön, desz, deszen-dáré desz! Ala,vala, petro-vicska, ördög vigye ezt!" Akire az "ezt" szóvég esett,annak mondta: "Te vagy a hunyó!" "

Csen csen gyűrű, aranygyűrű

, nálad, nálad a jegygyűrűi Itt csörög, itt zörög, itt add ki!" Ennél a játéknál körbe álltak vagy ültek a gyermekek^Egyiknek kezében volt egy kis vásári gyűrű. Ezt kellett megkeresni» Mindegyik gyermek ökölbe szorította a kezét, mintha nála lett volna a gyűrű. Közben úgy tettek,mintha az egyik a másiknak adná át a gyűrűt. Igyekeztek megtéveszteni a keresőt. Végül a kereső annak a kezére csapott, akit gyanúsnak tartott: "Itt a gyűrű!" A gyermek ekkor kinyitotta a markát és ha a tenyerében volt a gyűrű, akkor a következő menetben már ő lett a kereső. "Megy a gyűrű vándorútra

, egyik kézből a másikba. Aki tudja, meg ne mondja, merre van a gyűrű útja!" Itt is rá kellett jönni arra, hogy kinél van a gyűrű. Ezt már nemcsak az iskolások, hanem a legények és nagylánxok is játszották, ha egy-egy háznál összejöttek» A játékszerek között ott volt a kisszekér, elébefogva két ökör, melyet tengericsutkából készítettek, ostor, egyéb fából faragott háziállatok; továbbá a rongybaba és a csutkababa, kisguzsaly, mosóteknő és egyéb játékszerek, amelyek mind-mind a hagyományokba való belenevelést szolgálták. f. Az- uradalmi cselédek életmód.ia A gyermek mindenütt örömet és bajt is jelentett, hiszen 4—ö gyermek felnevelése, ruháztatása, iskoláztatása, 122